emelet Az ajtó utáni vitrinben bányászmotívumokkal ellátott dísztárgyak és emléktárgyak láthatók, hazaiak és külföldiek egyaránt. A dísztárgyak között dominálnak a „mini” bányászlámpák, amelyeket ügyes kezû szakik a bányák mûhelyeiben állítottak elõ, – gyakorlatilag a semmibõl csodákat teremtve.

Néhány „mini-könyvet” is láthatunk az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kiadványaiból. Valaha ezek nagyon népszerû könyvek voltak – és a technikai megoldás sem utolsó!

A bányászat a technika- és tudománytörténeten kívül jelentõs mûvészeti értékeket is hagyott ránk. Drágakövekkel díszített ötvös mûremekek  mellett, festményeket, szobrokat, irodalmi- és filmalkotásokat köszönhetünk e szakmának.
vitrin
 

A következõ vitrin elõtti falon régi bányavárosok (Jászó, Rozsnyó, Igló stb.) címerei láthatók, alattuk villamos és sûrített levegõs üzemû fúrógépek.

sûrített levegõs üzemû gép
szintezõ mûszer
Az újabb vitrinben a bányászatban (is) használt mûszerek, mérõeszközök és speciális bányász (önmentõ) készülékek vannak. Látható a híres, MOM-gyártmányú Szepessy-féle teodolit, egy, ezt jóval megelõzõ, több mint százéves teodolit és egy hasonló korú szintezõ mûszer is. A vitrin hátlapján egy szép, bányászmotívumokkal teli gömöri vasöntvény hívja fel magára a figyelmet. teodolit
Régiónk az ásványi nyersanyagokon belül a barnaszén és lignit termelésének volt az utóbbi két évszázadban jelentõs területe.

A közlekedési rendõrök által elõszeretettel használt alkoholszonda elõdei, a DRÄGER-gyár által készített, gázösszetétel meghatározására alkalmas fiolák a bányalevegõ kézi pumpával történõ beszívása segítségével mutatják meg a levegõ veszélyes vagy veszélytelen voltát.

bányamentõ készülék

A következõ vitrinig rendelkezésre álló helyen egy 1924-ben gyártott Dräger-típusú bányamentõ készülék látható. Ez a készülék – a kor technikáján – már minden olyat tudott, amit a mai legmodernebb bányamentõ készülékek.

 

A készülék feletti leírás a türelemüvegek eredetét, történetét foglalja össze. Ezek a szép és érdekes tárgyak a XVI. századtól napjainkig fontos szerepet töltöttek be a „bányászfolklórban”.

Az újabb vitrinben a türelemüvegek alatt néhány bányászkorsót helyeztek el. Ilyen és ehhez hasonló (gyakran fedeles) korsókkal ajándékozzák meg egy-egy szakestély, jubileumi ünnepség vagy fontosabb bányászrendezvény résztvevõit.

türelemüveg

Ugyan más szakmákban is megjelentek ezek a dísztárgyak, de a legbonyolultabbak, ezért a legértékesebbek a föld alatti bányákat, a bányászok munkáját ábrázolják.

 
E vitrinben kerámialapokon több bányaváros címere is felismerhetõ.

A hátlapon látható 1560-ból származó nagyon szép metszet egy mûködõ ércbányát ábrázol.

korsók

A bányászok nemcsak a nehéz és veszélyes munkában tartottak össze, hanem kialakultak közöttük a társas szórakozások keretei is. Ezek legismertebbje a szakestély, amely az 1735-ben alapított selmecbányai bányászati felsõfokú iskola diákjaitól indult hódító útjára. A szabályozott közös italozáshoz egyforma ivóedényekre is szükség volt, ezek a bányászkorsók. Egy vitrinben az ilyen rendeltetésû sörös korsók néhány szép darabját láthatják, közöttük a MIKEROBB Kft. alapításának 15. évfordulójára készültet is.
 
sûrített levegõs fúrókalapács és fejtõkalapács

A 3. és a 4. vitrin közötti téren sûrített levegõs fúrókalapács és fejtõkalapács („pikhámer”) látható. Fölötte a bányászviselet kialakulását és fejlõdését taglaló írás. 

Mi a bányászat?  Az az emberi munka-tevékenység, amelynek eredményeként ásványokat és más hasznosítható anyagokat a „Föld mélyébõl” kitermelnek.
A bányászviselet legrégibb hazai ábrázolását Nagybánya XVI. századbeli címeres pecsétjén találjuk. Ebben az idõszakban a bányászok csaknem kivétel nélkül zöld föveget, fehér dolmányt, piros nadrágot és csizmát, vagyis magyar egyenruhát viseltek. egyenruha

A magyar bányász szerette a pompát, a ragyogást – és ezért piros nadrágot és csizmát viselt. A Habsburg-uralom alatt, különösen a bécsi (alsó-ausztriai) bányakamara irányítása következményeként, régi bányászviseletünk jellegzetes színei elmosódtak, s a színpompás egyenruhákat csaknem az egész országban a „freibergi” egyhangú, fekete bányászruha szorította ki. Egy mai magyar – de valójában „freibergi” – bányászegyenruha zubbonya látható itt

A bányászfokos valamikor a felügyeleti személy fontos munkaeszköze volt. Ezzel ellenõrizték, megfelelõ-e a biztosítás. Késõbb hatalmi jelképpé, mára dísztárggyá változott.

bányász-társláda Itt látható a bányászok összetartozásának, egymást segítõ szándékának jelképeként is tekintett szépen cizellált bányász-társláda, amelybe a munkában megrokkantak vagy az elhunytak hozzátartozóinak anyagi megsegítésére gyûjtöttek pénzt.
A bányászkitüntetések mellett helyezték el Agricola 12 írását tartalmazó világhírû mûvét, a „De re metallicát”, aminek magyar címe: „A bányászatról és kohászatról”. Agricola 12 írása
fokos A bányászfokos valamikor a felügyeleti személy fontos munkaeszköze volt. Ezzel ellenõrizték, megfelelõ-e a biztosítás. Késõbb hatalmi jelképpé, mára dísztárggyá változott.

Több hazai bányavállalat fokosa mellett figyelemre érdemes az az ezüst színû fokos, amelyet a leobeni Montanuniversität alapításának 150. évfordulója alkalmából készítettek.

 

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kijárat elõtti utolsó táblát. Ezen a térképen a csaknem 5500 éves bányászmúlttal dicsekvõ Rudabánya hasznosítható ásványi nyersanyagait, valamint a múlt és a jelen bányáinak helyét tüntették fel.

Ezzel az emelet látnivalóinak a végére értünk. A kiállított tárgyak sokfélesége láttán a kis méret ellenére sincs hiányérzetünk. De a tárlat bõvíthetõ, és alapítóinak szándéka szerint bõvülni is fog, újabb teremmel, esetleg a nagyobb méretû gépek szabadtéren való elhelyezésével.

vissza Vissza az elõzõ vitrinekhez
Tovább a földszinti kiállítóterembe
tovább